::: John A. Hiigli budapesti kiállítása elé
A 2004-es Szimmetria Fesztivál képzőművészeti programjának középpontjában a XX. század napjainkban is továbbélő geometrikus képzőművészeti irányzatai álltak. Ezeken belül is hangsúlyozott szerepet és külön kiállítást szentelt a fesztivál a MADI (mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció) irányzatának, amely a konstruktivizmus geometrikus jellegét megőrizve többek között kilépett a kép síkjából, szakított a téglalap szabta keretek korlátaival, és vállalta a színek kontrasztja által kínált variabilitást. Párhuzamosan neves magyar geometrikus mesterek és meghívott külföldi alkotók szimmetria vonatkozású műveit mutatták be. Köztük John Arden Hiigli New York-i képzőművész hatalmas méretű vásznon megfestett poliéderes modelljét is.
Hiiglit olyannyira megragadta a MADI felszabadító ereje, hogy a fesztiválra készített és a tengerentúlról repülőgéppel ideszállított óriási vászonfestményét a Mobil MADI Múzeumnak ajándékozta, majd miután hazatért, a szabad geometria tanulmányozásába és MADI szellemiségű képek festésébe kezdett. Ennek eredményeként a Moszkvában 2006 májusában Alapítványunk által rendezett nemzetközi supreMADIsm fesztiválon két nagyméretű formázott művel szerepelt, amelyek a fesztivált követően ugyancsak Múzeumunkba kerültek. Az itt bemutatott három mű – Nyakas Ilona galériavezetőnek köszönhetően – a 2006-os Szimmetria Fesztivál időtartama alatt együtt látható, ebben a kis ékszer-galériában.
Milyen összefüggés található a geometrikus képzőművészeti alkotások, a matematikai vonatkozások és a pedagógiai munka között? Ez itt a kérdés. Az összefüggés középpontjában maga a művészpedagógus, gondolkodó John Arden Hiigli áll.
Azt mondják, egy rendkívüli objektummal találkozva az ember átalakul. Johnban is lejátszódott egy ilyen transzformáció, amikor az 1960-as évek közepén egy wisconsini parkban meglátott egy geodéziai kupolát, amelynek esztétikuma, a belőle áradó békés nyugalom, és a „Földvédő gondolat” a „szépség” matematikai összefüggéseinek kutatására indította.
Hiigli transzformációs geometria iránti érdeklődése akkor mélyült el, amikor egyetemistaként New Yorkban a kisgyermekek képzését kutatta, és szakdolgozatát Fullerről (akivel később igazi mester-tanítvány viszony alakult ki ) és Piaget-ról írta. „A gyermek térérzékelése” című könyvében Piaget leírja a „Három Hegy kísérletet”, a kognitív pszichológus mesteri eszközét, amely a következőkből áll: egy zöld hegy jobbra elől, rajta házikó; balra barna hegy, magasabb a zöldnél, kissé hátrébb, csúcsán piros kereszttel; a háttérben a legnagyobb hegy, amely szürke, s csúcsát hó födi.
A különböző korú – és különböző tapasztaltsági szinten álló – gyerekeket arra kérik, képzeljék el és írják le a különböző nézőpontokból tapasztalható perspektíva változásait. Ez transzformációs geometriai probléma, amely a nézőpontok koordinálását és a relációk megtöbbszörözését feltételezi: a balra–jobbra, fent–lent és elől–hátul viszonylataiban.
A transzformációs geometria, a topológiai tér minőségi viszonyainak megértése elengedhetetlen az alaposabb tudáshoz és ahhoz, hogy felelni tudjunk a mennyiségi relációk komolyabb kihívásaira, amelyek a projektív térrel (nézőpontok), az affin viszonyokkal (párhuzamosság) és az euklideszi térrel (mérés) kapcsolatosak. Ezek megértése olyan egyszerű tevékenységekhez is szükséges, mint a cipőfűző megkötése, ékszerek felvétele a tükör előtt állva, borotválkozás, polcépítés, nem szólva a matematika és tudomány összetettebb kérdéseiről.
Ugyanakkor ezeket az elveket még a legjobb iskolákban sem ismerik és értékelik eléggé, nemhogy a harmadik világban, és nélkülük a gyerekek kognitív és művészi kibontakozása elhal, elakad, művészeti, matematikai és tudományos igyekezetük gyöngül, az önmagukba mint kompetens egyénekbe vetett hittel egyetemben.
John és felesége, a francia származású Dominique Bordereaux, New Yorkban, 1971-ben, kislányuk születését követően megalapították a francia-amerikai magán iskolaelőkészítőt, a „Nyugat Kertjét” – „Le Jardin á l’ Quest” –, amelynek bázisát John részéről Piaget és Fuller adta, Dominique részéről pedig a skót Alexander Sutherland Neill 1921-ben alapított és mind a mai napig provokatív erővel ható Summerhillje.
A játszócsoportban John és munkatársai tudatosan építenek a művészeti, matematikai és a tudományos ismeretek játékos elsajátíttatására, a gyermekekben meglévő képességek szabadságba ágyazott kiteljesítésére. A Nyugat kertje óvodáskorú gyermekekkel foglalkozik. 1999-ben John létrehozta nonprofit szervezetként a Le Jardin Galerie-t, a Le Jardin á l’Quest iskola gyermekei részére.
Hiigli Stephen Weillel, az IBM számítógépes rendszertervezőjével dolgozik együtt, a Mathematica computergrafikai programot használja, amely lehetővé teszi, hogy pontos x-y-z koordináták betáplálásával komplex struktúrákat hozzon létre. A több mint kétmillió felhasználó által alkalmazott Mathematica programcsomag a világ első számú matematikai szoftvere. Könnyedén kielégíti és összehangolja a numerikus és szimbolikus számítási rendszerek, a grafikus megoldások, a programnyelv, a dokumentációs eszközök és a többi rendszerrel való kompatibilitás elvárásait.
John Hiigli azonban elsősorban festőművész, aki a matematika igazságaira építve festői elemeivel járul hozzá a „szépség” kifejezéséhez. Elsődleges erőssége a színnel való bánni tudás, amellyel felidézi a természet misztériumát, munkái meditatívak, nem komplikáltak, éppen a leegyszerűsítésükben nagyszerűek. A transzparencia alkalmazásával fogalmazódik meg a dolgok mögé látásnak, a természet, Isten kutatásának igénye, hogy közelebb jusson, érintse, kapcsolatba lépjen a nagy Titokkal.
Dárdai Zsuzsa