Időutazás

::: Andreas Vousouras budapesti kiállítása elé


Görög művészt köszönthetünk a Léna’Roselli Galériában. Ha görög művészetről hallunk, akaratlanul is az ókori görög művészet jut eszünkbe, ami a későbbi évezredek európai gondolkodásának és művészetének meghatározó alapja. Világszemléletük legnagyobb újdonsága az ember felfedezése, mint minden dolog legfőbb mércéje és végső célja. A testi tökéletesség és az erkölcsi érték, a harmónia, a szép és a jó. Ez más minőség volt, mint ma, a médiában sulykolt mesterségesen manipulált, photoshopolt szépségeszmény.

Andreas Vousouras és Abafáy-Deák Csillag a budapesti megnyitón
Andreas Vousouras és Abafáy-Deák Csillag a budapesti megnyitón

Andreas Vousouras alkotásairól sem hiányzik az ember. Csak ő teljesen más utat jár. Dekonstruál, de nem rombol, hanem valami újat épít fel, új minőség születik. Nem egyszerű kollázs technikáról van szó, vagy assemblageról. Több módszert kombinál, anyagfelhasználása is széleskörű, nem sorolom fel az anyagokat, de kiemelem saját gyerekkori tárgyait, fotóit vagy a bolhapiacról beszerzetteket. Talált képek és régi családi fotók, illetve azok részletei fedezhetők fel az alkotásokon. Akár a gyerekkor családi archívuma is lehetne, visszatérő elemekkel, de teljesen új, gyakran meghökkentő kontextusban, felmutatva a bekövetkezett változásokat is. A múlt, a gyakran feldolgozatlan múlt, a gyerekkori lelki sérülések, és a jelen történései, a személyes emlékezés beágyazva a kollektív emlékezetbe, ami, gondolom, szociológiai tanulmányainak is köszönhető.

A kiállítás részlete
A kiállítás részlete

Vousouras utazik, de nem hajón, mint Odüsszeusz, az időben halad, ott kalandozik, összekapcsolva a különböző korokat. Jelek, szimbólumok, banális tárgyak, ready made, hulladék. Beszüremlik a zene is, mint például a címadásban Jay Hawkins világhírű dala, I put a spell on you, ami egyidős a művésszel, és számtalan átírást és előadót ért meg. Felbukkannak kották, és a világirodalom is fontos szerepet kap – háttérként alkalmazza, de nem mellékesként. Az egyik kép az apa és fiú konfliktusára utal, az apa arca nem látható, mintha fából lenne, fafej? Diptichon light box, bekötött szemű alakkal középen, a háttér a Nobel-díjas portugál prózaíró, José Saramago Vakság című regényének szövegrészlete, amelyben az író emberi gyarlóságainkat leplezi le. Egy hármas osztatú kép, beszédes címmel kő, papír, olló, ez játék, de halálosan komoly, a gyerek márványtömbön ül, még megtestesíti apja jövőbeni elvárásait, tudóssá váljon, zongorázzon, az ollóból apja szeme tekint ki a képből, középen a fiú apja sírját ássa, miközben az még meg sem halt. Feloldhatatlan a konfliktus.

A Devils jukebox, családi élet, a gyerek még mint herceg ül a kép közepén, de feje fölött talán Damoklesz kardja, az ördög a részletekben rejlik. Beszélő cím a no man’s land, senki földjén járunk, bedobozolva a régi portréfotók az ötvenes évekből, szemükön fekete szalag, senkit ne lehessen felismerni, mintha bűnözök lennének, nem azok, áruházi eladók, a háttér itt egy ponyvaregény lapja, monoton életüket ezek olvasása tette elviselhetővé.

A no man’s land című munka részlete
A no man’s land című munka részlete

Quartet, apa, anya, fiú- és lánygyerek, de nem muzsikálnak, sebtapasz takarja el fejüket, ez kötözés is, családi kötelék? Sebeik rejtve maradnak, miközben a háttér csillogó, villogó. És innen továbblépve érkezünk meg a Home címhez, összeeszkabált fadarabokból rakta ki, mintha ősrobbanás történt volna, embernek hűlt helye, a kígyó levedlett bőrét hagyta hátra, és csak sejtjük, mily kínok között történt ez az eltávozás otthonról, a zsilettpengékkel kikövezett úton.

Ikonfalhoz érkezünk, négyszer hat darab, vagyis 24, minden órára jutna egy új kép. Sok ismerőst látunk, Franz Kafka, Jackson Pollock, Janis Joplin; Van Gogh levágott füle helyén hatalmas fül tátong. Halljuk meg, mit mondanak ezek a kis képek, érdemes közelről végignézni, sok részlet tűvel felszúrva, mintha lepkegyűjteményt látnánk. Ez a sorozat Vousouras egyik legújabb műve, egyébként a tárlat válogatás körülbelül 15 év munkáiból; sajnos installációk kiállítására itt nem kerülhetett sor.

A kiállítás részlete, ikonfallal
A kiállítás részlete, ikonfallal

Az ablakban látható, több részből álló light boxban visszatérnek a családi emlékek, több aspektusból, a fiú embriópózban fekszik anyja ágyán, míg apja ágyán szinte tetszhalottként, középen egy ködös kép, mintha kívülről kukkolnának, talán a kisfiú szeretne belátni, de nem csak a szobába. Mi is benézhetünk az utcáról az ablakon keresztül, még két művet tekinthetünk meg. A Walking blues mintha hologram lenne, olyan hatású, de nem az, a kirakatüveg még rátesz erre, szellemképet látunk, a saját készítésű használt keret, mint egy régi ikon, és újból Kafka-szöveg, még előttünk a metamorfózis. A másik kép régi fotókból palimpszeszt, mint Prokrusztész ágya, középen rozsdás fűrészdarab, az idő vasfoga.

A kiállítás - a galéria ablakán át nézve
A kiállítás – a galéria ablakán át nézve

A palimpszeszt is görög kifejezés, újból felhasznált pergamen lap, ahol gyakran áttetszik a régi szöveg, vagy kép. Rétegek, az emlékek rétegeit próbáljuk felfejteni, learning to forget, olvasom, vagyis tanuljunk meg felejteni. A kiállítás mégis azt sugallja, tanuljunk meg emlékezni, szabadítsuk fel sebeinket a kötések alól. Időutazzunk mi is a művésszel, és adjunk időt magunknak arra, hogy egyre több olvasata legyen az itt kiállított műveknek.

Abafáy-Deák Csillag


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Elhangzott 2019. március 21-én, Budapesten, a Léna’Roselli Galériában, Andreas Vousouras kiállításának megnyitójaként | Társrendező: Alma Contemporary Art Gallery, Athén | Megtekinthető 2019. április 21-ig | Hovatovább: Andreas Vousouras válogatott – részben Budapesten is bemutatott – munkái az Alma Gallery honlapján

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük